Riesling.hu - A rajnai rizling specialista.

„A kiemelkedő borok“, így Dönhoff, „egytől egyig a dűlőben születnek. Minél kisebb erőfeszítéseket kell tennem a pincében, annál nagyobb a bor. Gondoljunk csak az 1920-as évek hatalmas boraira, amelyek nemesacél tartályok és modern technika nélkül készültek. Ma is csak úgy kell dolgoznunk, mint nagyapáink.“ Így születnek tehát ezek a világszerte elismert, puritán és egyenes borok, amelyeket teljes mélységükben csak a tapasztalt borismerők tudnak igazán értékelni. Erős kötődés a természethez, az egyes tőkék egyedi igényeinek és a mikroklímának a maximális figyelembevétele, de mindez bármilyen misztikus ideológiai körítés nélkül – ez az, amit Dönnhoff képvisel.

Amikor elkezdhetek dolgozni, majd szétrobbanok a feszültségtől. Ilyenkor szemellenző van rajtam: úgy érzem, hogy csak ez az egyetlen pillanat áll a rendelkezésemre, ha azt akarom, hogy tényleg valami kitűnő jöjjön létre.

A pincében már „csak“ kifogástalan tisztaság és pontosság szükségeltetik, és persze némi bátorság ahhoz, hogy a borász az intuícióira halgasson, s így pontosan az kerül a palackba, amit a dülő adott a szőlőnek. Egyszerű filozófia, de az eredményt kóstolva nehéz kételkedni az igazában. Dönnhoff kritikusan, vagy legalábbis egyfajta távolságtartással viszonyul azokhoz, akik a spontán erjedésre vagy a fahordók kizárólagos használatára esküsznek. (Annál érdekesebb megfigyelni, hogy a biodinamikus szemléletet követő, spontán erjedéssel dolgozó Heymann-Löwenstein ugyanúgy meghódította a német és a világranglétra legfelsőbb fokait, mint Dönnhoff. Lehet, hogy az igazságot tényleg minden filozófiától függetlenül csak a dűlőben kell keresnünk?) Dönnhoff borainál mindenesetre biztosak lehetünk abban, hogy csak azt ízleljük, amit a dűlő és a szőlő adott a bornak.

A legszigorúbb kritikusom én magam vagyok, mert én ismerem a boraimban rejlő lehetőségeket. És a fejemben már megvan a tökéletes borom.