Illatában cseresznyeszilva és sárgabarack, egészen picit élesztős és, és eleinte érezhető némi szúrósság, ami a spontán módon erjedt borokra néha jellemző, de ez hamar elmúlik. Nem sokkal a palack felbontása után a savak nem alkotnak egységet a gyümölcsösséggel és a kevés maradék cukorral. Emellett a sav egy tömör, kompakt. A 2008-as évjárattól kicsit szokatlan. Egy nappal később sokkal kiegyensúlyozottabb, harmonikusabb. Szép lecsengés, élvezetes bor. Tőlem 87-88 pontot kap.

A bor sárgarezes színe meglepően mély. A palásan fűszeres illat azonnal teljes valójában jelen van. Emellett egészen enyhe botrytiszes-mézes jegyeket is felfedeztem. A bor egészében nagyon harmonikus, de ugyanakkor markáns, valódi jó dűlőválogatás. Íze narancshéjat, kandírozott sárgabarackot, gyógynövényeket idéz. Édessége még megvan, és nagyon szépen beépül a bor egészébe. Kiváló 1971-es válogatás, számomra mindenképp eléri a 95 pontot. A Schloß Johannisberg Rosalack Auslese és a Schloß Saarstein GK-Auslese mellett az egyik legjobb bor, amit ebből az évjáratból kóstoltam.

A hétvégén alkalmam volt megkóstolni a Heymann-Löwenstein borászat 2008-as Schieferterassen rizlingjét. Az évjáratra jellemző módon karcsúbb, mint a 2007-es, és a savai is hangsúlyosabbak. Erősebb zöldalma-aromák, mint a korábbi évjáratoknál. A lecsengésében van egy kis érdesség, de ez jól áll neki. Mindazonáltal egyértelműen viseli mind a Schieferterassen-dűlőre, mind a termelőre jellemző jegyeket. Jelenleg nagyon élvezetes, de sok levegőre van szüksége. Én kétszer dekantáltam, majd a hűtőbe tettem, végül egy kancsóba töltöttem át, hogy a hőmérsékletét lassanként emeljem egy kicsit.