A hétvégén végre eljött a nagy nap: a moseli Heymann-Löwensteinék bemutatták az eddig féltve őrzött 2008-as évjáratot az izgatott közönségnek.

Már a sorozat első tagja, a „Schieferterassen" (A P 1610, második letöltés, csavaros kupak) megmutatta, hogy mire számítsunk ettől az évjárattól. A bor illata a Löwenstein-boroktól megszokottnál egy kicsit halványabb, még enyhén élesztős felhangokkal és grapefruit-magot idéző minerális jegyekkel. A szájban is filigrán benyomást hagy, szép sav, jó lecsengés. Számomra a sorozat egyik legharmonikusabb és leglelkesítőbb bora. A „Schieferterassen" első letöltése közvetlen összehasonlításban valamivel testesebb, jobban emlékeztet a 2007-esre.

A "Von Blauem Schiefer" több savval rendelkezik és a korábbi évjáratokkal ellentétben testesebb, mint a „Schieferterassen". Karamella aromák és krémes textúra, a lecsengése lehetne hosszabb. Még nem találta meg az egyensúlyát.

A "Kirchberg" most is hozta a jellegzetes, gyümölcsös jegyektől mentes formáját, tengeri szellőt, jódot és kagylót idéző aromákkal. A tengeri herkentyűket elég erős savas hullám sodorja az ember nyelvére. A lecsengésben viszont a savak jól beépülnek a bor szerkezetébe. Mindenképp levegőztetni kell!

A "Röttgen"-nel visszatérünk a vitamindús gyümölcsökhöz. A sárgabarack és a szőlőhegyi őszibarack mellé némi tannin is társul. Az összhatás nagyon kellemes, illik a 2008-as évjárattól eddig megszokott képbe, kevésbé opulens, mint a korábbi évjáratok. Az egyik kedvenc borom erről a kóstolóról.

Aki ismer, tudja, hogy nagy rajongója vagyok az 1995-ös évjáratnak a Mosel-Saar-Ruwer borvidékről. Az év legjobb boraiban az aromák, édesség és a savak kitűnő egyensúlya karakteres struktúrával jár együtt.

Nagy szerencsével a múlt héten sikerült hozzájutnom egy karton 1995-ös Maximin Grünhäuser Abtsberg Spätlese-hez, és természetesen nem álltam meg, hogy ki ne nyissak rögtön egy palackot. Azonnal megcsap a Grünhaus-pincére jellemző buké, melyben feketeribizli, bodzavirág és mezei virágok illata keveredik. A szájban még mindig kimondhatatlanul friss, savai karakteresek, de szépen beépültek és már szépen lekerekítődtek. Már most nagyon jól iható, de még csak a fejlődés kezdetén jár. (92-93 pont).

Az elmúlt néhány napban Franz Künstler száraz rizling válogatását kóstolgattam a Kirchenstück dűlőből. Felbontás után egy órára dekantáltam. A színe közepes sárga, illata először kicsit szögletes és kiegyensúlyozatlan, de idővel kisimul, és megjelennek az érett, gyümölcsös jegyek. Ezek mellett mintha nedves avarra emlékeztető tónusokat is észrevettem volna. A szájban a bor Franz Künstler boraitól szokatlanul tester. A savak szépen beépülnek, de lehetne benne egy kicsit több szerkezet. A legérdekesebb a lecsengés, amelyben szépen megjelennek a Hocheim környékére jellemző dióaromák. A felbontás után három nappal ezek a diós, dohányos ízek még jobban előjönnek. 90-91 pontot adnék neki, nagyon jó bor, de én egy picivel még többet vártam tőle.

Ahhoz képest, hogy 2002-es, elég érett, lehet, hogy ez a műanyag dugó miatt. Azt hiszem, a másik palackot is nemsokára kinyitom.

A legemlékezetesebb borok, amelyeket 2009-ben kóstoltam:

Forster Freundstück, GG, Mosbacher, 2002
Maga a megtestesült ásványosság. Most nagyon jól iható.

Uhlen R, Heymann-Löwenstein, 2006
2009-ben kétszer kóstoltam, mindkét alkalommal nagyszerű volt. Világklasszis, álom-nedű, az évszázad bora ;)

Forster Fleckinger Riesling Auslese, Mossbacherhof, 1959
Az év meglepetése, szinte még fiatalosan hat. A palack is tökéletes állapotban volt.

Grünhäuser Abtsberg TBA, 1998
Szintén egy nagy meglepetés, nem is tudtam, hogy abban az évben készült Grünhaus Trockenbeerenauslese.

Le Gallais, Braune Kupp Auslese GK, 2008
Számomra a trieri árverés csúcspontja. Pala, vas és méz nagyszerű kombinációja.

St. Joseph, "Reflets" Villard, 2005
Bár még nagyon fiatal, de már most jól iható. Az illata szinte burgundiasan kifinomult.

U.i.: Majdnem elfelejtettem az 1971-es Scharzhofberger Auslese-t Müller úrtól. Ez a bor természetesen nem hiányozhat az év legjobbjai közül.