Franz Künstler, Hochheimer Hölle Beerenauslese, 2010
Finom, enyhén botritiszes, visszafogottan gyümölcsös illat. A szájban nagyon hosszan tart, kitűnő savszerkezettel. A benyomás alapján inkább aranykapszulás Auslese-nek, semmint Beerenauslese-nek gondolnám, de nagyon karakteres. Rheingaui születése ellenére inkább moseli  jellegű rizling.

A Künstler pince 2010-es frissen palackozott Auslese-je is jól sikerült, bár szintén könnyedebb, mint amire számítanánk, vakon inkább késői szüretnek, semmint válogatásnak gondolhatnánk.

A 2009-es Spätlese a Kirchenstück dűlőből nagyon szép, a savai ropogósabbak, mint a korábbi  évjáratokban.

A 2008-as Reichestal Kabinett már kitűnően megérett, és szépen mutatja a hochheimi stílusjegyeket, a barackos és földes aromákat. Erőteljes, szigorú bor.

A Vollenweider borászat a múlt hétvégén ünnepelte tízéves születésnapját Traben-Trarbach községben. Már az első évjáratok borai sejteni engedték, hogy a svájci tulajdonos, Daniel Vollenweider és a két megművelt dűlő, a Wolfer és a Kröver ígéretes jövő elé néznek, úgyhogy nagy reményeket fűztem a kóstolóhoz, és nem is kellett csalódnom. Az ünnepségre kerékpárral érkeztem, így útközben megcsodálhattam a meredek és zegzugos, kicsi parcelláktól szabdalt Wolfer Goldgrube dűlőt. Az ünnepi kóstoló, melyet a birtok meglepően tágas épületében tartottak, pont egy ennek a dűlőnek a termésével kezdődött: egy 2008-as száraz rizlinggel. Ez is azok közé a 2008-asok közé tartozik, amelyek most nagyon jól ihatóak. A minerális alap mellé lédús gyümölcsösség társul. A savak nagyon szépen beépültek, és jó dinamikát kölcsönöznek a bornak.
A félszáraz (feinherb) 2007-es Goldgrube Spätlese már több maradékcukrot tartalmaz, a bor simább és visszafogottab, mint a 2008-as, és valószínűleg érnie kell még egy-két évet, hogy teljes potenciálját kibontakoztassa.

A kóstolón ezután a 2009-es Riesling Kabinett következett. A bor szinte kiugrik a pohárból, nagyon élénk, karakterét tekintve a Spätlese-től sem jár messze. Gyanúsan gyorsan el is tűnt a pohárból.
De ekkor jöttek csak azok a borok, amelyek miatt ott voltam, hiszen a Vollenweider pincét a rizlingrajongók elsősorban a Spätlesék és Auslesék miatt szeretik. Amikor 2005-ben alkalmam volt néhány 2004-es Auslesét megkóstolni, még hiányoltam az erőteljes édességet ellensúlyozó savakat. A soron következett 2004-es Kröver Steffensberg Spätlese azonban nagyon szépen integrált cukrokkal rendelkezik, és bár karcsúnak nem nevezhető, de mégis, mintha ugrásra készen állna.

A rizlingsort a 2006-os Goldgrube Auslese zárta le. A bor jól mutatja, hogy milyen lehet egy jól sikerült Auslese a 2006-os évjáratból. Kristálytiszta méz és fűszeraromák, bármiféle keserű mellékízek nélkül, gyönyörű sav-cukor összjátékkal. A nagyszerű borok után egy kitűnő vacsorában is részem lehetett, a kardhal és az ökörpofák külön említést is érdemelnek. A finomságok mellé a 2007-es „Centgericht" pinot noir-t kínálták a Fürst pincétől – a legfranciásabb pinot-kat készítő német borászok egyikétől. Az estét egy selymes, átlátszó, és jelenleg nagyon kellemes 2007es Volnay zárta le, a pommard-i székhelyű Domaine des Epeneaux - Comte Armand borászattól. Kedvesen prezentált, nagyszerű borok, ínyenc vacsora – ezért érdemes volt elzarándokolni a Moselhez.

(0,7 literes palackban, tökéletes folyadékszinttel)

A bor még meglepően világos a pohárban. Az illatában eleinte érezhető egy kis gombás dohosság, de ez a levegő hatására hamar elmúlik. A bukéban amúgy már megfigyelhetőek a bor érettségére utaló jegyek, emellett pedig mézes és erdei talajra emlékeztető aromák. A meglepetés a szájban kezdődik, ahol a bor kifejezetten erőteljes, szép savakat és egy szinte fiatalosnak mondható gyümölcsösséget és zaftosságot mutat. A lecsengése kifejezetten hosszú, s itt a szépen beépült maradékcukor is kiérezhető. Nagyon élvezetes, sokkal jobb és frissebb, mint a 67-es, amúgy szintén finom Spätlese ugyanettől a termelőtől és ugyanebből a dűlőből.

A francia nemzeti ünnep alkalmából felbontottam a Weingut Wirsching „Wiqem" cuvée-jét, 2006-ból. A bornak leginkább a megjelenése francia: mintha egy sauterne-i lenne, átlátszó bordói palackban, és a Chateu Yquem-et idéző fehér-arany címkével. Maga a nedű egy maradékcukrot tartalmazó, burgundi fajtákból készült cuvée, amely részben új fahordókban készült.

Következésképpen az illat új fát, vaníliát és némi sárgabarack-kompótot juttatott az eszembe. A szájban a bor elsőre karcsú, a savak, a cukor és a fa pedig még nem igazán találtak egymásra benne. Hosszabb szellőztetés után azonban már harmonikusabb, és nagyonis élvezhető. Ha valóban a sauternes-i példát szeretnék követni, akkor nem ártana egy kicsivel több maradékcukor. Szellőztetve már most jól iható, de két-három év érlelés még biztosan előnyére válna.