Riesling.hu - A rajnai rizling specialista.

Statisztikai szempontból minden negyedik palack német bor a pfalzi borvidékről származik. Németország második legnagyobb borvidékén mintegy százmillió szőlőtőke áll, egy észak-déli irányban 85 km hosszan elnyúló, de csak 7 km széles területen. A legjobb termőhelyek a Pfalzi-erdőtől (Pfälzer Wald) keletre fekvő lankás domboldalakon fekszenek.

A borvidék közepén fekszik Neustadt an der Weinstraße, egy hosszú történelemre visszatekintő, közepes méretű város, mely nevében is a „német borútra“ (Weinstraße) emlékeztet. A várost kilenc hangulatos borászfalu veszi körül, amely visszaad valamit abból az érzésből, ami a Pfalzot annyira egyedivé teszi, és amely annyira jellemző a régió dinamikájára. A Pfalz borai az északi borvidékek gyümölcsös eleganciájának és a délibb borok erejének és testes strukurájának ideális kereszteződését adják.
A borművelés első bizonyítékai a régióban jóval a rómaiak előtt, a Kr. e. 550-ből való kelta sírokban jelentek meg, de csak a mediterrán hódítók alatt terjedt el igazán a szőlőtermesztés. Már a rómaiak is ismerték a késői szüret és a bogyózás jelentőségét. A rómaiak visszavonulásával és a népvándorlás megindulásával a szőlőtermesztés megszűnt a területen, egészen a 7. századig, amikor a kolostorok felelevenítették a borkészítés hagyományát. Az első dűlőleírások, amelyek részben még ma is érvényesek, a 12.-13. századból származnak.

A 20. század közepén a Pfalz egyre inkább elveszítette jó hírét, és borait olcsó, egyszerű asztali bornak könyvelték el. Csak a három „nagy B“ – Bassermann-Jordan, Buhl és Bürkin-Wolf – mutatták meg boraikkal, hogy milyen lehetőség rejtőzik a szőlőkben. Azóta szerencsére változott a helyzet, és számos pfalzi borászat felemelkedett a német és nemzetközi rizling-készítés legjobb művelői közé, újraértelmezve a nagy, elegáns és komplex rizling fogalmát.

• «« Elejére
• « Előző
• 1
• Következő »
• Végére »»