A Mosel-menti táj embert próbáló vidék. A folyó mély völgyet vágott magának az ősi palakőzetbe, s a szűk folyómedret kísérő meredek hegyoldalakon a legextrémebb fekvésű helyeken is teraszokat alakítottak ki. A tőkék mély gyökereket eresztve tudnak csak megkapaszkodni a köves talajban. Az alsó teraszokat leszámítva csak kézi művelésről lehet szó, néhol még drótkötélpálya segítségével sem lehet gépekkel dolgozni.
A teraszokon, különösen a meredek dűlőkön, ma is az évszázados hagyományú bakos művelést alkalmazzák, ahol minden tőke külön karóra támaszkodik. Ez a szőlőnek kellő fényt és levegőt biztosít, de sokkal több munkát jelent, mint a kordonos művelés. Itt hektáronként kb. évi 1500 munkaórával kell számolni – a pfalzi borvidéken például ennek a fele is elegendő.
A Mosel borvidékről bővebben
A moseli borok egyedi ízvilágát és kitűnő borait ismerve a sok munka azonban megéri. A legjobb moseli borok között nagyszerű, kifinomult kabinetteket, gyümölcsösen rafinált, varázslatosan minerális és karakteres savszerkezetű késői szüretelésűeket kóstolhatunk. A későn érő rizling számára a védett folyóvölgy és a meleget raktározó palakőzet ideális körülményeket nyújt, 120-140 napos érési időszakot biztosít, a többi német borvidék kb. 100 napjával szemben.
A moseli rizling nagyon kitartó, még évtizedek múltán is meglepően friss ízélményt nyújt. Bármennyire is gazdag extraktokban, egy ízig-vérig moseli bor a legteljesebb és legkomplexebb gyümölcsösség mellett is megőrzi táncos könnyedségét. Ha azonban a gyümölcsösséget, az édességet, a tüzes savakat és a viszonylag alacsony alkoholtartalmat nem sikerül összhangba hozni, a bor tompa és egyszerűen csak édes lesz.
A Rheingau mellett a Mosel az egyetlen német borvidék, ahol az édes desszertboroknak nagy hagyománya van. Maga a borművelés a rómaiak idejében kezdődött, akik Kr.e. 17-ben a későbbi császári székhely, Trier helyén várost alapítottak, és fokozatosan meghódították a Mosel-menti hegyoldalakat a szőlőtermesztés számára.
Az 1990-es évek végén a Mosel vidéke minőség szempontjából Németország első számú rizling-régiójává nőtte ki magát, megelőzve a legklasszikusabb rizlingvidéknek, és a válogatás (Auslese)-borok bölcsőjének számító Rheingaut.
Termőterület: |
8078 ha |
A rizling aránya: |
55% |
Talajtípusok: |
A Felső-Mosel mentén (a folyó legdélibb szakaszán) dolomit kőzet, kagylós mészkő és márga tartalmú termőtalaj. A Közép-Moselnél sötét devoni pala, palatörmelékből álló, nagy kőtartalmú talaj. A teraszos Moselnél mészkő tartalmú homokkő, agyagos pala, kőzettörmelékből álló, köves termőtalaj. |
Átlagos éves csapadékmennyiség: |
706 mm (Bernkastel) |
Éves átlaghőmérséklet: |
10,1 ºC (Bernkastel) |
Évi napos órák száma: |
1.358 (Bernkastel) |